Menü bezárása

Főoldal Ajánló Vélemények Novellák Versek Regisztráció Belépés Vásárlás Támogatás

Legújabb bestsellerek

Vladimir Weawer 13+1

Olvasd el ingyenesen!

...azt nem tudni, hogy történetünk vajon a távoli jövőben vagy a régmúltban játszódik-e. Csak egy bizonyos, hogy a Mynodis bolygó az, ahová elröpít a 13+1. A sok világégés után egy látszólag nyugalmas korszakot kezdenek az emberek, ahol mindenki munkája szükséges, és mindenki viszonylagos biztonságban és elismerésben, jó életet élhet.

Ha élhetnél egy olyan életet, ahol nem leszel soha beteg, alig öregszel és akár örökké élhetsz, akkor mi az amit megtennél érte? Vajon ezért cserébe odaadnád-e az egész életed? 13 osztályba kerülhetsz, ahol az alsóbb osztályokhoz tartozók és a felsőbb osztályok életszínvonala között akkora szakadék tátong, amelyet el sem tudnak képzelni a kisemberek. Ree Vox a legszegényebbek osztályába született bele. Egyszer az életében viszont minden ember választhat jó és rossz, gazdag és szegény élet között.

Image placeholder
Komoly természet

Az életed

 

A nagy fehérség megolvadt és áttetsző vizét a tavasz napsugarai párává duzzasztották felhőnek az égre.

A tavasz ecsetje zöld színre kezdte festeni az erdők lombjait és a réteket, alap szint adva így a jövő milliomnyi színének, hol az érett gyümölcs ízét megannyi termő adja, melyek virágain csodaszép bogarak végtelen varázs koncertjében áttáncolják a nyárba a tavaszt.

Dolgos munkás homlokára ragyogó napfény fakaszt legördülő verejtéket,

s pihenni vágyó lelkét a nyári föld feladata köti  béklyóba.

Csak a gondolatai szárnyalnak a jövőben hol a sokszínű faleveleket már barnán pergeti le az ősz szele az ágakról a talajra.

Ez a talaj ismét megfagy és a tél ismét fehér takarójával fedi be míg a szem ellát. Aztán „a nagy fehérség megolvad…”

 

Forog a föld s vele forogsz te is,

telik az idő s vele szaladsz tova te is.

 

Hova rohansz ember? Állj meg egy pillanatra! Szívd a tüdőd teli egy mély lélegzettel!

Szemléld a gyönyörű léted, amit ajándékba kölcsönként kaptál!

Mert ha nem vagy képes lassítani a folyton problémákat szitáló idő akkor

mint az élet rozsdája az elmúlás barázdáit szántja zordan a homlokodra.

Akkor késő rádöbbenni már, hogy elfelejtettél boldog lenni s csak délibábharcod élted meg folyton valódi háborúnak.

 

Ahogy a pillanat percekbe a perc órákba és az órák napokba szaladnak át hirtelen ott állsz majd egyszerre csak a megítélés völgyében és vissza tekintve múltad történetére egy kacsintásban elférő végig rohant és bukdácsolt semmit nem érő életet látsz majd csak felvillanni.

 

Éld hát meg jól az életed pillanatait!

Bújj oda a Kedves  mellé és mond meg neki, hogy szereted,

ülj le az Anya mellé és mond el neki, hogy köszönöd,

aztán térdelj le Istened elé és rebegd el neki, hogy imádod!

 

Mert mit ér az arany a holtnak fogában és mit ér a gyémánt a haldokló markában?

Mit ér a szerelem a halál torkában és mit ér egy csepp víz egy szomjas ember szájában?

 

A jóban jó ideje taposó ember szemére sötétség leplét borító hályog ül ki tehetetlenül

botladozó ítéletét már nem képes józanul meghozni

mert kell tudni milyen a keserű hogy az édeset tudd minden percedben becsülni

de legtöbben csak akkor vágyják a látást mikor elveszték a szemüknek fényét.

Mert a folyton egyhangú élvezet a nap vámpírfoga szívta testnedvek módjára apasztó sivatagként sivárságot plántál csak a lelkedbe.

 

A boldogságot nem kaptad meg a születésed jogán

azt többször mint a búza aratását újra meg újra kell megszerezned élted folyamán.

 

Szüless sarjadj ragyogj adj és pihenj meg… sorrendet soha ne keverj

és most állj föl és válj azzá ami vagy, hogy  ne maradj le saját életed napfelkeltjéről.

Továbbiak a kategóriákban

Image placeholder
Az életed

2019-06-12

Az életed